Hogy lehet valaki ennyire szívtelen????
Még jó, hogy mondta a barátnőm hogy mi lenne, ha lemennék a kert végébe, hátha ott lesz valahol Yunho. (Yunho egy kismacsek, akit úgy ajándékoztam neki oda). Mikor leértünk, hangos macska nyávogást hallottunk az egyik bokorról, majd megpillantottam a táskában mocorgó kis élőlényt. Kata hívta a mamáját, majd próbáltunk módot találni arra hogy kihozzuk őt a gazból, bokrokból. Nagy levegőt vett a barátnőm, majd bemászott hozzá óvatosan, és hősiesen kihozta a kiscicát. A nejlon táska szája be volt kötözöve, és duplán megkötötték rajta a csomót. Alig bírtam kioldozni. Mikor belenéztünk a táskába, egy szürke, ilyedt, cica nézett ránk, aki jól láthatóan 2 hónapos lehet. Adtunk neki tejet, meg egy kis kenyeret. Neki is állt rögtön enni, nem sok ételt láthatott az eddigi életében. A barátnőm be is fogadta egyszerre.
Nem értem azt, aki ezt tette. Vitte el volna a menhelyre, adta volna neki valakinek ( a kisgyerekek nagyon tudnak örülni egy kiscicának), ott van még az elaltatás is. Habár aki ilyenre képes kötve hiszem, hogy ezekhez az eszközökhöz folyamodna. Vagy ha ilyen kegyetlen, hogy így kidobja, akkor ütötte volna fejbe, legalább nem szenvedne.
Rossz abba belegondolni, hogy ha pár órával később érünk oda, akkor már késő lett volna. Megfulladt volna, főleg ilyen melegben a tűző napon.