Tovább forog a kamera...

Tudjátok, milyen régen ettem már vattacukrot?... Vasárnap bucsu volt, és a barátaimmal ettünk zöldalmásat. Nagyon fini volt. Nagyon szeretem a bucsut, mivel ilyenkor az egész család apraja-nagyja együtt van. Jah, és sok finom süti várja az éhes pocikat... 2x dodzsemeztem, mivel így is elég sokba került. A lényeg, hogy jól éreztük magunkat.

Egy biztos Kata tudjuk mi a jó, gondoljunk csak a szombati napra. Hát az kész volt... Ballons!!!!xD

A DBSK-nak az egyik száma, nagyon gyerekes egy szám. Tudom már, hogy fogom hívni a rosszaságokat (2 kiscica).

• A szürke, amelyiknek van 2 folt az orrán: Hami,
• A fehér, fekete foltosnak: Nyanta

Katának a cicája pedig nem más, mint.....Junho!!:D

...

Ezt nem hiszel!!! Szombaton kiment bokám, és még mindig nem akart lemenni róla teljesen a dagadás, sőt már teljesen lila és kékeszöld. Szerencsére már nem fáj annyira. De ha nem fog javulni, fogalmam nincs hogyan fogok jövő héten röpizni... Főleg most nagyon vigyáznom kell rá!

Végre megjött a meleg, már nagyon vártam! Most már csak a holnapi napot várom, mivel remélhetőleg össze fog jönni egy baráti találkozó. Már nagyon régen voltunk együtt a barátaimmal... Jah, és Kata készülj fel a hétvégi feladatainkra! Most már tudok menni, szóval megtudjuk csinálni! De ezt nem árulom el nektek hogy mi az, mert olyan is olvassa a blogom, akire ez a dolog úgymond nem tartozik.. xD De majd megtudja, majd majd, csak várnia kell egy csöppet...:D

Amint haza jövök olaszból, el kezdem szerkeszteni a honlapomat, amit már nagyon régóta tervezgetek és remélem, hogy minden úgy lesz majd ahogy kigondoltam. De azért a blogot hagyom, majd írok is bele, mert majd milyen jó lesz pár év után elolvasni, a jelenleg unalmasnak tűnő bejegyzéseket.

Huhu, rég szórakoztam ilyen jól, mint ma. Katával kilométer hiányunk volt és végig sétáltunk a városon. Mi lesz majd hétfőn?...

Annak ellenére, hogy ma nagyon jól szórakoztam, nem olyan felhőtlen az utóbbi időben az életem.

.........................................

Mit is mondjak nektek.... Tudjátok, nagyon türelmes vagyok, de ha valaki tényleg felbosszant, hát akkor ott annak vége. Ma nagyon közel álltam, ahhoz hogy leordítsam a fejét a mögöttem ülő srácnak. Egész úton nem hagyott békén... legalább helyes lett volna. Ne azt higyjétek, hogy hagytam, sőt hátra fordultam, szépen szóltam neki, de neeeem...

óóó, hogy...

Végre valami jó hír...

Annyira boldog vagyok, született nálunk 3 kismacsek. A legjobb, hogy megtartjuk mindet. Alig várom, már hogy megsimogassam őket. Mi legyen a nevük???...Az egyik biztos, hogy Nyanta lesz, mert Koyama Keiichironak, a kedvenc énekesemnek is úgy hívják a macskáját. :D De a másik 2???...Ezen még gondolkodok.