Úgy érzem magam, mint akin átment az úthenger. Fáj a torkom, a fejem a közérzetem sem az igazi. Semmi kedvem nincsen suliba menni (nah jó kinek van???). A nap 24 órájából 22-ben biztos aludnék a maradék 2 órában epres Milkával tömném magam. Nézzétek el, hogy most ilyen vagyok csak megint rám jött az 5 perc, amikor legszívesebben kifutnék a világból. Utálom, ha vmi nem jön össze, amiért annyit küzdöttem, és azt is utálom ha az emberek semmibe vesznek. Azt meg végkép ha ellopják az ötleteimet és ha egy pasi nem bírja kinyögni, hogy most mi a helyzet. (Aztán még a nőkön nem lehet kiigazodni.) Utálom, ha a buszon nem képes egy lépést előrébb menni az illető hogy én is tudjak kapaszkodni, amikor elötte van még egy kis hely, ha szépen megkérem, hogy álljon egy kicsit odébb akkor meg az a baj.